D-vitamin szerepe az egészségünk fenntartásában

  • Szerző: Urbán Zsombor
  • Utolsó változat: 2022. augusztus 24.

Napozó nőAz utóbbi években egyre többet hallunk a D-vitamin szerepéről a különböző betegségek kialakulása, kezelése, megelőzése kapcsán. Számos kutatási eredmény mutatott rá arra, hogy ez a vitamin milyen nagy jelentőséggel bír az egyszerű fertőzések, vagy akár egyes daganatos megbetegedések megelőzésében is. A következő cikkben erről a vitaminról szeretnék néhány érdekes és hasznos információt megosztani, természetesen a teljesség igénye nélkül.

 

A VITAMINOKRÓL ÁLTALÁNOSSÁGBAN

A vitaminok alapvetően olyan szerves anyagok, vegyületek, amelyek nem biztosítanak energiaforrást a testünkben zajló, különböző anyagcsere-folyamatok számára, mégis nélkülözhetetlenek a szervezetünk egészséges működéséhez. Egyes vitaminokat a mindennapi táplálkozás során juttatunk be felhasználásra kész formában a szervezetünkbe. Más vitaminok sejtjeinkben jönnek létre a különböző elővitaminokból, előanyagokból.

A vitaminokat két nagy csoportra oszthatjuk az alapján, hogy milyen közegben képesek feloldódni. Ennek megfelelően megkülönböztetünk zsírban (A-, D-, E-, K-vitamin), illetve vízben (B-vitaminok, C-, H-, P-vitamin) oldódó vitaminokat.

 

VITAMIN ÉS HORMON

A D-vitamin alapvetően egy összefoglaló név, amely alatt kétféle vitamint tartunk nyilván: a D2– és a D3-vitamint.  A D-vitamin zsírban oldódik, és kiemelkedő szerepe van a vér kalcium- és a foszfor szintjének biztosításában, ezért a csontok megfelelő képződését is nagymértékben befolyásolja. Ugyanakkor a különféle kutatások bizonyították, hogy a D-vitamin nem csupán a csontanyagcsere fontos szabályozója, mivel jótékony hatása a szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, reumás megbetegedések, daganatok megelőzésében, de még a szklerózis multiplex kezelésében is beigazolódott. A legújabb kutatásokat pedig már azt látszanak bizonyítani, hogy a D-vitamin a szteroid hormonok családjába tartozó aktív hormonként is azonosítható. (Forrás)

 

A D-VITAMIN FORMÁI

A D2-vitamin előanyaga az úgynevezett ergoszterin, amely egy növényi eredetű elővitamin, és amely a napfény ultraibolya (UV-B) sugarainak hatására alakul át a szervezet számára hasznos anyaggá. A természetben nagyobb mértékben előforduló D3-vitamin pedig egy állati eredetű elővitaminból jön létre, szintén a bőr felszínét érő napfény hatására. Szervezetünk számára mindkét D-vitamin forma hasznos, és szükséges, azonban a biológiailag aktívabb D3-vitamin a jobban hasznosítható. A szükséges D-vitamin mennyiség kisebb részét gyógyszer formájában, illetve egyes tápanyagok (tejtermékek, tojás, olajos halak, tőke-, csukamájolaj) elfogyasztásával is biztosíthatjuk a szervezet számára. Kutatások bizonyítják, hogy a lakosság mintegy 60%-a télen a szükséges D-vitamin mennyiség alig 2-4%-ához jut hozzá, amelynek közvetlen következménye, hogy tavaszra komoly vitaminhiányos állapot alakulhat ki a szervezetben.

 

D-VITAMIN SZEREPE AZ EGÉSZSÉGÜNK FENNTARTÁSÁBAN

Kisgyermekeknél a D-vitaminhiány elsősorban a csontnövekedésben okoz súlyos zavart, ugyanis e vitamin nélkül a csontok porcos végei nem csontosodnak el, ennek következtében azok puhák, lágyak maradnak, és így könnyen elgörbülnek (angolkór).

A D-vitamin hiánya felnőttkorban is problémákat tud okozni, ugyanis hiányában megnő a csonttörések, a reumás ízületi gyulladások, a cukorbetegség és a szklerózis multiplex kialakulásának veszélye is, továbbá a D-vitamin hiány nagymértékben hozzájárul a különböző szív- és érrendszeri betegségek (magas vérnyomás betegség, szívelégtelenség, érelmeszesedés) kialakulásához is. Ugyancsak kedvezőtlenül hat a teherbeesés tekintetében is, és bizonyos daganatok kialakulásában is bizonyított kockázati tényezőként szerepel.

 

Miómák

Ez utóbbit igazolja egy, az amerikai Országos Környezetegészségügyi Tudományintézet (NIEHS) által végzett kutatás is, amelyet 1036, 35 és 49 év közötti nő bevonásával végeztek el. A kutatás eredményei rávilágítottak arra, hogy azon nők szervezetében, akiknek a vérében megfelelő D-vitamin (25-hydroxy-D vitamin) szintet mértek, 32 százalékkal alacsonyabb volt a méhizomzat jóindulatú daganatának kialakulása, mint a D-vitamin hiányban szenvedő nők esetében. A kutatást végzők továbbá rámutattak arra is, hogy azon nőknél, akik naponta legalább egy órát töltöttek a szabadban, 40 százalékkal csökkent a méhizomzat jóindulatú daganatos elváltozásának kockázata is. (Forrás)

 

Tesztoszteron

Egy másik tanulmány is készült a D-vitamin férfiak szervezetében kifejtett hatásáról. 2013-ban Heidelbergben a Synlab kutatócsoportja egy 2300 férfiból álló csoportot vizsgálva azt állapította meg, hogy a magasabb D-vitamin értékekkel bíró személyek magasabb tesztoszteron értékekkel is rendelkeznek, míg az alacsony D-vitamin szint esetén a szervezet tesztoszteron szintje is alacsonyabb. (Forrás)

 

COVID

Az új koronavírus okozta világjárvánnyal összefüggésben is többször előkerült D-vitamin szerepe a megbetegedések megelőzését illetően. Egy, a járvány alatt elvégzett izraeli vizsgálat igazolta, hogy a SARS-CoV-2 fertőzést megelőző D-vitaminhiány összefügg a COVID-19 betegség fokozottabb súlyosságával és a nagyobb halálozási kockázattal. A vizsgálatban 253 beteg vett részt, olyanok, akiknél hivatalosan igazolták a fertőzést, és akiknél rendelkezésre álltak az ezt megelőző szérum D-vitamin szintre vonatkozó adatok. A kutatás során igazolást nyert, hogy a D-vitaminhiányos betegek 14-szer nagyobb kockázattal kerültek súlyos vagy kritikus állapotba. Ugyanakkor itt fontos kiemelni azt is, hogy a már meglévő légúti betegségeket nem gyógyítja a D-vitamin, azonban hozzájárulva az immunrendszer megfelelő működéséhez, a megfelelő vitamin bevitel közvetve segítheti a felépülést. (Forrás)

Mindezek tehát azt bizonyítják, hogy nagyon fontos odafigyelni arra, hogy a szervezetünk számára mindig biztosítsunk megfelelő mennyiségű D-vitamint, elsősorban a körültekintő, megfelelő mértékű szabadban való időtöltéssel, napozással, másodsorban pedig a megfelelő táplálkozással.

A D-vitamin szintjét laboratóriumi vizsgálattal lehet ellenőrizni, amely laborvizsgálathoz a szükséges vérvételt saját otthonában, kényelmes és nyugodt körülmények között is el tudjuk végezni. A vizsgálathoz érvényes szakorvosi beutaló szükséges, de igény esetén beutaló nélkül, költségtérítés ellenében, magánvérvétel keretében is el tudjuk végeztetni a D-vitamin szintjének meghatározását. A laborvizsgálat elvégzésében partnerünk a Synlab Hungary Kft.

 

PMS: egy nagy probléma több száz tünettel

  • Szerző: Urbán Zsombor
  • Utolsó változat: 2022. szeptember 11.

Női has és szögesdrótMizéria, legalizált hisztis napok, női hiszti, idegbaj… egy női probléma, ami nem csak a nők életét nehezíti meg, és aminek a tüneteiből, de még az elnevezéséből is több százat ismerhetünk. Cikkünkben a premenstruációs szindróma (PMS) témakörében végzett nemzetközi tudományos kutatások anyagaiból gyűjtöttünk össze néhány hasznos információt.

 

A PREMENSTRUÁCIÓS TÜNETEK ELŐFORDULÁSA

Egyes felmérések szerint a nők körülbelül 80%-a számol be arról, hogy a menstruáció előtt legalább egy hangulati, vagy fizikális tünetet tapasztal magán a premenstruációs szindróma tünetei közül. Ugyanakkor világviszonylatban a reproduktív korban lévő nők mintegy fele havonta több, menstruáció előtti tünettel is meg kell, hogy küzdjön, és több mint 20%-uk elég súlyos, a mindennapi tevékenységüket is jelentősen befolyásoló tüneteket tapasztal magán a menstruációt megelőző napoktól kezdve.

A menstruáció előtti tünetek a női élet bármely szakaszában előfordulhatnak az első vérzéstől egészen a menopauzáig. Kutatások szerint ezek a tünetek leggyakrabban a huszonévesek körében jelentkeznek, és körülbelül 35 éves kor magasságában tetőznek. Egy 2010-ben, több mint 3500 nő bevonásával készült felmérés szerint a középsúlyos vagy súlyos, hangulati alapú, menstruáció előtti tünetek a 15–24 éves nők 10,7%-nál, a 25–34 éves nők 8,6%-nál, a 35–44 éves nők 11,2%-nál, míg a 45-54 éves nők 10,8%-nál fordultak elő, ami arra utal, hogy a középkorú nők valamivel nagyobb valószínűséggel tapasztaltak közepes vagy súlyos premenstruációs hangulati tüneteket a fiatalabb korosztályhoz képest.

 

KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK

A premenstruációs tünetek – amelyek enyhe és közepesen súlyos testi és/vagy hangulati tüneteket jelentenek – a menstruációs ciklus második (késői luteális) fázisában, körülbelül a menstruáció kezdete előtti héten jelentkeznek, és a menstruációt követő héttől teljesen megszűnnek. Kutatások szerint ezen tünetek hátterében a menstruációs ciklus során folyamatosan változó mértékű szteroid hormonokkal (ösztradiol, progeszteron) szembeni túlzott érzékenység, valamint a szerotonin szint változása áll.

Ugyanakkor tudományos vizsgálattal igazolták azt is, hogy normál testtömegindexszel (BMI) rendelkező nők kétszer olyan gyakran szenvedtek PMS-től, mint a 25 kg/m2-nél nagyobb BMI-vel rendelkező nők (68,2% vs. 31,8%). Egy egyiptomi tanulmány összefüggést mutatott ki a menstruáció előtti tünetek kialakulása és a cukros ételek túlzott fogyasztása között is. Egy hasonló tanulmány keretében feltárták azt is, hogy az olyan táplálkozási tényezők, mint a gyorsételek, a cukrot tartalmazó italok, az olajban sült ételek fogyasztása, valamint az olyan életmódbeli tényezők, mint kevés testmozgás és a rossz alvásminőség jelentősen befolyásolják a premenstruációs szindróma kialakulását.

Egy amerikai és egy japán kutatás azt is feltárta, hogy azoknál a nőknél, akik gyermekkori bántalmazásról számoltak be, mintegy 1,5-szer nagyobb valószínűséggel tapasztaltak menstruáció előtti tüneteket magukon, mint azon nők, akik nem voltak gyermekkori rossz bánásmód áldozatai. Különösen azoknál nőtt meg jobban a kockázat, akik gyermekkori fizikai és érzelmi bántalmazás áldozatai voltak. Ugyanakkor azok körében, akik gyermekkori érzelmi elhanyagolásban részesültek, párkapcsolati erőszak szemtanúi voltak, vagy épp szexuálisan zaklatták őket, nem volt jellemzőbb, hogy később PMS-ben szenvedtek volna.

 

A LEGGYAKORIBB TÜNETEK

A premenstruációs szindróma vonatkozásában mintegy 200 féle testi, lelki és egyéb tünetet tartanak nyilván. Egy, több mint 230 000 nő bevonásával készült nemzetközi felmérés keretében összegyűjtötték, hogy melyek a leggyakrabban tapasztalt menstruáció előtti tünetek. A válaszadók mintegy 85%-a számolt be étel utáni sóvárgásról, 64%-uk hangulati ingadozásról, szorongásról, és mintegy 57%-uk fáradtságról. Ezen kívül többen tettek említést koncentrálási zavarokról, alacsony libidóról, alvászavarokról, emésztőrendszeri tünetekről, súlygyarapodásról, fejfájásról, izzadásról, hőhullámokról, kiütésekről, mellfeszülésről, valamint hasi görcsökről.

A menstruáció előtti tünetek egyik súlyos formája a premenstruációs diszfóriás zavar (PMDD), amelyre az ingerlékenység, idegesség, álmatlanság, koncentrálási zavarok, levertség, illetve a depresszió jellemző. Ezeken kívül a végtagok vizenyősödése, szédülés, és akár ájulás is jelentkezhet, és a depressziós állapot miatt öngyilkossági gondolatok is eltörhetnek az érintettekben.

 

A PROBLÉMA KEZELÉSE

A megfelelő kezelés megtalálásához a legfontosabb mindig a helyes diagnózis felállítása. Ehhez először is ki kell zárni az egyéb, nem premenstruációs, fizikai és pszichiátriai eltéréseket, amelyek a menstruáció előtti tünetekhez hasonló tüneteket mutatnak. Ilyenek különösen a depresszió, a szorongás, a pánik, a vérszegénység, az anorexia és bulimia, az endometriózis, a dysmenorrhoea, a pajzsmirigy alulműködése, valamint a hiperprolaktémia. Ezzel együtt vizsgálni kell a PMS diagnózisát megerősítő tényezőket is: (1) a premenstruációs szindrómára jellemző tünetek jelenlétét, (2) amelyek következetesen csak a ciklushoz kötötten, különösen a ciklus második felében (luteális fázis) jelennek meg, (3) és amely tünetek jelentős negatív hatással vannak az érintett nő életmódjára és működésére.

A premenstruációs szindróma diagnózisának felállítását követően kezdődhet a kezelés, amelynek az a fő célja, hogy enyhítse a tüneteket, valamint a tünetek napi rutinra gyakorolt negatív hatásait csökkentse. A gyakorlatban korábban először mindig a gyógyszeres terápiához nyúltak, azonban a legújabb kutatások a kombinált terápiák előnyeire hívják fel a figyelmet.

A kombinált terápiák alkalmazása során a gyógyszeres kezeléseket egészítik ki nem gyógyszeres terápiákkal. Ezen belül különösen nagydózisú D-vitamin kiegészítéssel, életmódi változtatások, kognitív-viselkedési terápiával (CBT), aromaterápiával, valamint az illatos barátcserje (Vitex agnus-cactus) gyümölcskivonatával.

 

Nagydózisú D-vitamin kiegészítés

Egyes kutatások feltárták, hogy a premenstruációs szindrómában szenvedő nők vérének D-vitamin szintje sokkal alacsonyabb a mensturáció lutális fázisában, mint a PMS-ben nem szenvedők esetében. Ezenkívül kimutatták azt is, hogy a magas D-vitamin bevitel a PMS megjelenésének 41%-os csökkenésével járt. Mindezek azt igazolják, hogy a D-vitamin hiány szoros kapcsolatban áll a mentruáció előtti tünetek megjelenésével. Ráadásul az emelt dózisú D-vitamin kiegészítés nem csak a PMS tüneteit, hanem a dysmenorrhoea, vagyis a fájdalmas menstruáció előfordulását is jelentős mértékben csökkentette.

 

Életmódi változtatások

Itt kell megemlíteni a rendszeres testmozgást, a stresszes események elkerülését, valamint egészséges alvási szokások megtartását, adott esetben kialakítását, bevezetését, különösen a menstruáció előtti időszakban. És különös figyelmet kell fordítani a korábban már említett, megfelelő étkezési szokások kialakítására is.

 

Kognitív-viselkedés terápia (CBT)

Ez a terápia egy olyan megközelítést jelent a PMS kezelésében, amely a rendezetlen zavaró gondolatok, viselkedések és érzelmek korrigálására fekteti a hangsúlyt. A kognitív-viselkedés terápia segít ezeknek a gondolatoknak, viselkedéseknek a felismerésében, és segít a megküzdési stratégiák kidolgozásában.

 

Aromaterápia

2016 és 2017 között elvégzetek egy kutatást a Shirazi Orvostudományi Egyetem 95 hallgatójának bevonásával, akik közepesen súlyos, illetve súlyos premenstruációs szindróma tüneteiben szenvedtek. A vizsgálat keretében kétféle aromaterápiát alkalmaztak: az egyiknél a rózsa 4%-os koncentrációjú illóolajait alkalmazták, a másiknál pedig 0,5%-os Citrus Aurantium virág illóolajait használták. A terápia során körülbelül 1 héttel a menstruáció előtt naponta kétszer, 10-10 csepp illóolajat cseppentettek egy párnára, amelyet az orrtól körülbelül 30 cm távolságra helyeztek el, majd normál légzés mellett mintegy 5 percig lélegezték azt be. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a rózsa illóolaj jelentős mértékben csökkentette a PMS tünetek közül az ingerlékenységet, és a depresszióra való hajlamot, ugyanakkor jelentős hatással volt a fáradtságra, az energiahiányra, a fájdalomra, a puffadásra, hányásra, hányingerre, valamint a súlygyarapodásra is.

 

Illatos barátcserje kivonat

Kutatások bizonyítják, hogy a Vitex agnus-castus, vagyis az illatos barátcserje gyümölcskivonat az egyetlen olyan gyógynövény, amely bizonyítottan szabályozza a PMS-szel összefüggő hangulati ingadozásokat és ingerlékenységet is.

Gyakorlatilag elmondható, hogy rendkívül sokszínű, változatos testi és lelki tünetek jellemzik a menstruációt megelőző tünetegyüttest, kezdve az enyhébb, a mindennapi életvitelt számottevően nem befolyásoló tünetektől egészen a normál életet nagy mértékben befolyásoló, akár már akadályozó tünetekig. Ráadásul ezek a problémák, panaszok, tünetek sokszor az érintett nők közvetlen környezetére is hatással vannak, számos párkapcsolati, családi, baráti, vagy éppen munkahelyi feszültséget, konfliktust okozva. Éppen ezért mindenképpen fontos ezzel a problémával foglalkozni, és megoldást keresni rá.

Amennyiben nőgyógyászati vizsgálatok céljából laboratóriumi vizsgálatok elvégzésére van szüksége, foglaljon időpontot otthoni vérvételre. A vizsgálatokhoz szükséges laboratóriumi vizsgálatokat mind érvényes orvosi beutaló alapján, mind magán vérvétel keretében el tudjuk végeztetni. Ha pedig további kérdése van a vizsgálatokkal kapcsolatosan, készséggel állunk rendelkezésére!

 

 

Irodalomjegyzék

Hantsoo, L., Rangaswamy, S., Voegtline, K. et al. Premenstrual symptoms across the lifespan in an international sample: data from a mobile application. Arch Womens Ment Health (2022). (Hozzáférés: 2022. szeptember 10.)

Gudipally PR, Sharma GK. Premenstrual Syndrome. StatPearls [Internet]. Treasure Island (FL): StatPearls Publishing (2022 Jan.) (Hozzáférés: 2022. szeptember 10.)

Ito, K.; Doi, S.; Isumi, A.; Fujiwara, T. Association between Childhood Maltreatment History and Premenstrual Syndrome. Int. J. Environ. Res. Public Health 2021, 18, 781. (Hozzáférés: 2022. szeptember 10.)

Malgorzata Mizgier, Grazyna Jarzabek-Bielecka, Ewa Jakubek, Witold Kedzia. The relationship between body mass index, body composition and premenstrual syndrome prevalence in girls. Ginekol Pol 2019;90(5):256-261. (Hozzáférés: 2022. szeptember 10.)

Fatemeh Abdi, Gity Ozgoli, Fatemeh Sadat Rahnemaie. A systematic review of the role of vitamin D and calcium in premenstrual syndrome. Obstetrics & Gynecology Science 2019; 62(2): 73-86. (Hozzáférés: 2022. szeptember 10.)

Heidari, H., Amani, R., Feizi, A. et al. Vitamin D Supplementation for Premenstrual Syndrome-Related inflammation and antioxidant markers in students with vitamin D deficient: a randomized clinical trial. Sci Rep 9, 14939 (2019). (Hozzáférés: 2022. szeptember 10.)

Afsane Bahrami,Amir Avan,Hamid Reza Sadeghnia,Habibollah Esmaeili,Maryam Tayefi,Faezeh Ghasemi,Fatemeh Nejati Salehkhani,Mahla Arabpour-Dahoue,Azam Rastgar-Moghadam,Gordon A. Ferns,Hamidreza Bahrami-Taghanaki &Majid Ghayour-Mobarhan. High dose vitamin D supplementation can improve menstrual problems, dysmenorrhea, and premenstrual syndrome in adolescents. (Hozzáférés: 2022. szeptember 10.)

Naval Heydari, Mliheh Abootalebi, Naeimeh Tayebi, Fahimeh Hassanzadeh, Maryam Kasraeian, M. Emamghoreishi, and Marzieh Akbarzadeh. The effect of aromatherapy on mental, physical symptoms, and social functions of females with premenstrual syndrome: A randomized clinical trial. J Family Med Prim Care. 2019 Sep; 8(9): 2990–2996. (Hozzáférés: 2022. szeptember 10.)

Premenstruációs diszfóriás zavar. Egészségvonal, 2022. április 13. (Hozzáférés: 2022. szeptember 10.)

Lisztérzékenység, gluténérzékenység, cöliákia?

  • Szerző: Urbán Zsombor
  • Utolsó változat: 2022. augusztus 25.

Hasfájás, hasi görcs, cöliákia, gluténérzékenységLisztérzékenység, gluténérzékenység, cöliákia… különféle néven ismerjük ezt a betegséget, amely sokak mindennapjait nehezíti meg. A következőkben összegyűjtöttük, hogy mi is ez a betegség pontosan, milyen tüneteket okoz, és milyen vizsgálatokkal igazolható?

 

MI IS AZ A GLUTÉN?

A glutén bizonyos gabonákban (búza, rozs, árpa) megtalálható fehérje, amelyet a magyar nyelvben sikérnek nevezünk. A glutén két fehérje keverékéből jön létre, és a kalászos gabonák fehérjetartalmának mintegy 80%-át teszik ki. A sikérfehérjék, különösen a búzából készült élelmiszerek esetén nagymértékben hozzájárulnak a termékek minőségéhez. A sikér vízben nem oldódó, de a vizet megkötő rugalmas anyag, amelynek hatására a búzalisztből készült tészta gyúrhatóvá, rugalmassá válik, és megfelelő dagasztás, kelesztés és sütés hatására a végtermék elnyeri jellegzetes, finom belső állagát. A búzán kívül más gabonák is tartalmaznak gluténfehérjéket, azonban ezek nem, vagy csak kis mértékben rendelkeznek olyan szerkezetalakító tulajdonsággal, mint a búza sikértartalma.

 

HOGYAN VÁLIK ÉRZÉKENNYÉ A SZERVEZET A GLUTÉNRE?

Az előzőekben leírtak alapján kijelenthetjük, hogy a glutén a mindennapi táplálkozásunk nem elhanyagolható része, és többeknek általában nem is okoz különösebb problémát. Némelyekben azonban veleszületetten, míg másokban az élet során átmenetileg, vagy véglegesen megszűnik a gluténnel szembeni tolerancia. Ennek okát egyelőre még nem sikerült teljesen tisztázni.

Ugyanakkor a szakirodalom szerint a gluténérzékenység kialakulására a 4 hónapos kor előtti, nagymértékű gluténterhelés, valamint a 12 hónapos kor után megkezdett hozzátáplálás is hajlamosít. Először egy 1984-ben végzett kutatás során kimutatták azt is, hogy egy korábbi 12-es típusú adenovírus (az emberi bélrendszerből izolált adenovírus) okozta fertőzés átvészelésének is kiemelkedő szerepe van a későbbi gluténérzékenység kialakulásában. Ezek a kutatási eredmények arra mutatnak rá, hogy az örökletes genetikai hajlam mellett kiemelkedő szerepe van különböző környezeti hatásoknak is a gluténérzékenység kialakulásában.

A glutént a szervezet védelmi rendszere, az immunrendszer normális körülmények között idegen anyagként kezeli, és azzal szemben különböző élettani folyamatot, immunválaszt indít be, amelyek egészséges szervezetben nem okoznak tüneteket, panaszokat. Ugyanakkor azon egyéneknél, akik gluténérzékenységre való hajlammal rendelkeznek, ezek az immunválaszok a saját szervezetet is nagymértékben károsítják. A kóros immunválaszok eredményeképpen – többek között – a vékonybél nyálkahártyája károsodik, az itt található bélbolyhok elsorvadnak, eltűnnek, és ezzel együtt a különféle tápanyagok felszívódása is zavart szenved. Erre való tekintettel a gluténérzékenységet autoimmun betegségnek tekintjük.

 

MIT JELENT A HÉTKÖZNAPOKBAN A GLUTÉNÉRZÉKENYSÉG?

Irodalmi utalások alapján a lisztérzékenységet már az ókorban is ismerték. A múlt század közepéig ezt a kórképet elsősorban ritka gyermekbetegségként tartották nyilván, azonban ma már nyilvánvaló, hogy bármely életkorban kialakulhat.

A legrégebben lejegyzett gluténérzékenység emésztőrendszeri tünetek, egész pontosan béltünetek formájában jelentkezett. Ugyanakkor ma már tudjuk, hogy a cöliákia megjelenése rendkívül változatos, több szervrendszert érintő immunbetegség, éppen ezért sok esetben a felismerése is sokkal nehezebb. Az emésztőrendszeri tünetekkel járó megjelenés mellett sokkal gyakrabban fordul elő a tünetszegény, úgynevezett “néma”, és tünetmentes, úgynevezett “latens” forma. Ezek az esetek 50-80%-át teszik ki. A súlyosabb formák jellemzően kisgyermekkorban jelentkeznek nagyobb számban, de lényegében bármely életkorban előfordulhatnak.

Cöliákiában a kóros elváltozások elsőként a vékonybél nyálkahártyáját érintik, amelyek első körben emésztőrendszeri tüneteket, panaszokat okozhatnak. Ezek leggyakrabban az ismétlődő hasmenés, haspuffadás, hasi fájdalmak, görcsök, és a hányinger. De mint írtuk, ezek a tünetek nem minden esetben jelentkeznek. A bélbolyhok elsorvadása következtében a különféle tápanyagok felszívódásának zavara, valamint az immunológiai érintettség idővel további, már nem csak az emésztőrendszert érintő tünetek, panaszok megjelenését is eredményezheti: kóros, nagymértékű fogyás, hiányállapotok, bőrgyógyászati tünetek, idegrendszeri szövődmények, szív-érrendszeri tünetek, vérképzési zavarok, nőknél vérzési zavarok, valamint meddőség.

 

Hiányállapotok

A felszívódási zavarok következtében leggyakrabban vitamin- és ásványianyaghiány okozta tünetek jelennek meg. Az A-vitamin hiánya bőrszárazságot, körömeltéréseket eredményezhet. A cinkhiány következtében fogzománceltérések alakulhatnak ki. A vas- és B12-vitaminhiány ugyancsak körömeltéréseket, nagyfokú hajhullást, nyelvgyulladást, szájüregi afták kialakulását, és vérszegénységet okozhat. A D-vitamin-, kalcium- és foszfáthiány pedig hosszútávon csontritkulást eredményezhet.

 

Bőrgyógyászati tünetek

Az előzőekben leírt vitaminhiányok miatt jelentkező bőrgyógyászati tünetek mellett a régóta fennálló, még fel nem ismert, illetve kezeletlen cöliákia esetén kialakulhat egy úgynevezett dermatitis herpetiformis (Duhring-kór) nevű gyulladásos bőrbetegség is. Erre az elváltozásra jellemző, hogy elsősorban a könyökön, térden, fenéktájon, a vállaknál, lapockák környékén (tehát ahol nagyobb mechanikai igénybevételnek van kitéve a bőrfelület) eleinte csak viszkető érzés jelentkezik, később piros, kiterjedt kiütések, majd idővel hólyagok jelennek meg a bőrön. Az elsődleges tünetek nyáron, az UV-sugárzás hatására enyhülhetnek, akár meg is szűnhetnek. Ez a rendellenesség is autoimmun folyamat eredménye, akárcsak maga a lisztérzékenység.

 

Idegrendszert érintő tünetek

A még fel nem ismert, illetve kezeletlen gluténérzékenység következtében az idegrendszer is károsodhat. Ez leggyakrabban az alsóvégtagokat érintő, az akaratlagos izommozgások koordinációjának zavarából adódó bizonytalan és ügyetlen mozgás formájában, járászavarok formájában, és idegkárosodások formájában jelentkezhet. Ugyanakkor gluténérzékeny betegeknél sokkal gyakrabban jelenteznek fejfájásos panaszok, migrénszerű fejfájások is.

 

Szív-érrendszert érintő tünetek

A keringési rendszert érintő cöliákiás szövődmény a fokozott trombózis hajlam, amelynek hátterében a korábban is említett felszívódási zavar, konkrétan a K-vitamin hiánya áll. Ugyanakkor cöliákiában a szívműködés is károsodhat, valamint az érfalak szerkezetében is elváltozások alakulhatnak ki.

 

Vérképző rendszert érintő tünetek

A szájon át történő vaspótlásra nem reagáló vashiányos vérszegénység mögött gyakran szintén gluténérzékenység állhat, mivel a vasfelszívódásban fontos szerepet betöltő patkóbél nyálkahártyája is károsodik cöliákiában. Gyakori a kismértékű vérlemezkeszám emelkedés is lisztérzékenységben, amely nem kedvező az előzőekben leírt trombózis hajlam szempontjából sem.

 

Reproduktív rendszert érintő tünetek

Cöliákiában szenvedő nőknél gyakran előfordulhat késői első menzesz (késői menarche), különféle vérzési zavar, és korai menopauza is. Még fel nem ismert, illetve kezeletlen gluténérzékenységben nem ritka a teherbeesés nehezítettsége is, az ismétlődő spontán vetélés, és súlyosabb esetben akár meddőséget is okozhat a cöliákia.

Tekintettel arra, hogy a gluténérzékenység alapvetően autoimmun betegség, a cöliákia mellett más, immunológiai eredetű megbetegedés is gyakrabban fordulhat elő az érintetteknél. Így a gluténérzékenység mellett a leggyakrabban az 1-es típusú cukorbetegség, krónikus pajzsmirigygyulladás (Hashimoto-thyreoiditis), bőrfestékhiány (vitiligo), és az immunológiai hátterű vérszegénység fordul elő társuló megbetegedésként.

 

NEM CÖLIÁKIÁS GLUTÉNÉRZÉKENYSÉG

A gluténtartalmú élelmiszerek fogyasztása az arra érzékeny személyeknél különféle megbetegedéseket képesek okozni. Ezeket a megbetegedéseket összefoglaló néven “gluténnel kapcsolatos rendellenességeknek” nevezi a szakirodalom. A gluténnel kapcsolatos rendellenességeket 3 fő csoportba soroljuk.

Az első csoportba a cöliákia, lisztérzékenység, gluténérzékenység tartozik. A második csoportba soroljuk a gabonallergiával, különösen a búzaallergiával járó megbetegedéseket. Itt az allerigás reakciókat a gabona bármely összetevője kiválthatja, akár a glutén is. A harmadik csoportot pedig az úgynevezett nem cöliákiás gluténérzékenység (NCGS) alkotja.

Az NCGS, mint betegség az elmúlt évtizedben vált ismertté az orvostudomány számára. Ez a betegség – ellentétben a lisztérzékenységgel – nem autoimmun eredetű. A hivatalos meghatározás szerint a NCGS olyan tünetegyüttes, amelyet gluténtartalmú élelmiszerek fogyasztásával kapcsolatos (nem csak emésztőrendszeri) tünetek jellemeznek, ugyanakkor az érintetteknél mind a cöliákia, mind a búzaallergia kizárható. Az NCGS diagnózisának felállításában ezért is kulcsfontosságú lépés ennek a két másik, gluténnel kapcsolatos rendellenességnek a kizárása, és fontos azért is, mert az NCGS diagnosztizálásához szükséges laboratóriumi vizsgálatok még nem ismertek a tudomány számára.

A gluténérzékenységnek ez a formája egyes kutatások szerint többeket érint, mint a cöliákia. Ez a kórkép jellemzően felnőttkorban jelentkezik, és sokkal gyakoribb a fiatal és középkorú nők körében. Felmérések szerint a felnőtt lakosság közel 15%-át érinti ez a rendellenesség. Ugyanakkor pontos kiváltó oka, lefolyása még a mai napig nem egyértelmű az orvostudomány számára, azonban van egy nagyon fontos tünet, ami az NCGS-t jellemzi: gluténtartalmú étel elfogyasztása után akár 20 perccel nagyon erőteljes hasi tüneteket tapasztalhat a beteg, ellentétben a gluténérzékenységgel, ahol akár hetek, hónapok is eltelnek az első tünetek megjelenése előtt.

 

MILYEN VIZSGÁLATOKKAL IGAZOLHATÓ A CÖLIÁKIA?

Amennyiben a fennálló tünetek, panaszok mögött valaki gluténnel kapcsolatos rendellenességet sejt, mindenképpen javasolt az alapos és megfelelő szakorvosi kivizsgálás. A legrosszabb döntés ilyen esetben az, ha valaki – például egy ehhez hasonló cikket elolvasva – öndiagnózis alapján, kivizsgálás nélkül gluténmentes diétába kezd. A gluténmentes étkezés ugyanis nagy körültekintést igényel, ugyanakkor sajnos költségesebb is, amit ráadásul élethosszig be is kell tartani.

Ezzel együtt fontos arra is figyelni, hogy a kivizsgálást mindenképpen a gluténmentes diéta megkezdése előtt el kell kezdeni, mivel a diagnózis felállításához szükséges vizsgálatok egyik feltétele, hogy a szervezetben megfelelő mennyiségű, a gluténfogyasztás hatására termelődő ellenanyag legyen. Természetesen már megkezdett diéta esetén is el lehet kezdeni a kivizsgálást, azonban ehhez fontos a glutént visszavezetni az értendbe. Egy fél éves diéta után például legalább 1 hónapig indokolt ismételten glutént fogyasztani ahhoz, hogy ezt követően értékelhető vizsgálati eredményeket kapjunk.

A kivizsgálás első lépése a gasztroenterológiai szakorvosi konzultáció, ahol a beteg át tudja beszélni az orvossal a tüneteit, panaszait, és ezek alapján az orvos elrendeli a szükséges vizsgálatokat. Itt fontos megjegyezni, hogy amennyiben valaki magánorvost keres fel, a további vizsgálatok elvégzésére az orvos államilag finanszírozott szakrendelésekre (például laborvizsgálatra) a vonatkozó jogszabályok értelmében nem adhat beutalót, így azokat is magánúton tudja csak elvégeztetni. Ez igaz minden magánorvosi ellátásra, nem csak a gasztroenterológiai ellátásra.

A szakorvosi megbeszélést, vizsgálatot követően laboratóriumi, szerológiai vizsgálatok következnek, amelyeket – érvényes orvosi beutaló birtokában – társadalombiztosítási finanszírozással is el lehet végeztetni, de természetesen lehetőség van magánvérvétel keretében is kérni ezen vizsgálatok elvégzését.

Gluténérzékenység gyanúja esetén a következő, cöliákia specifikus antitestek laboratóriumi meghatározását írják le az ajánlások, amelyeket célszerű egyszerre, egy vérvétel keretében elvégeztetni, de a gyakorlatban találkozhatunk olyannal is, hogy ezek elvégzését több lépcsőben, egymás után, az előző eredmények függvényében kéri a szakorvos:

  • szöveti transzglutamináz elleni antitestek (anti-TG2 IgA és IgG) koncentrációjának meghatározása
  • endomysium elleni antitestek (EMA IgA és IgG) meghatározása
  • deamidált gliadin fehérje (DGP) elleni antitestek meghatározása

 

Ezen szerológiai vizsgálatokat javasolt cöliákiás beteg családtagjainál is elvégeztetni, valamint hasznos lehet a már diagnosztizált cöliákia kezelésére bevezetett gluténmentes diéta eredményességének ellenőrzése céljából is elvégeztetni.

A laboratóriumi vizsgálatok mellett szükséges lehet endoszkópos vizsgálatra is, amely vizsgálat során szöveti mintavételre (biopszia) is sor kerül. A mintavétellel a korábban említett bélbolyhok sorvadását, elhalását lehet kimutatni, igazolni.

Ugyancsak vérből végezhető el egy genetikai vizsgálat is, amelynek keretében azon humán leukocita antigének (HLA) kimutatása történik meg, amelyek jelenléte nagymértékben növeli a lisztérzékenység kialakulásának valószínűségét. A jelenleg hatályos nemzetközi irányelvek ennek a vizsgálatnak a rutinszerű elvégzését nem javasolják, tekintettel arra, hogy ez az antigén a népesség harmadában megtalálható, akár úgy is, hogy az érintettek nem szenvednek cöliákiában. Ugyanakkor, ha valakinek a szervezetében ezek a HLA allélok nincsenek jelen, kizárja annak lehetőségét, hogy valaha is cöliákiás legyen. A vizsgálat eredményét a gluténbevitel nem befolyásolja, így megkezdett gluténmentes diéta mellett is biztonsággal elvégezhető. Ez a vizsgálat jelenleg csak magánvérvétel keretében vehető igénybe.

Fontos megemlíteni azt is, hogy ha valakinél az előzőekben felsorolt vizsgálatok eredményei nem igazolják cöliákia meglétét, de mégis gluténérzékenységre utaló tünetei, panaszai vannak, amely panaszok gluténmentes diéta bevezetését követően elmúlnak, akkor nagy valószínűséggel az úgynevezett nem cöliákiás gluténérzékenységben szenved.

Amennyiben gluténérzékenység kivizsgálása céljából laboratóriumi vizsgálatok elvégzésére van szüksége, foglaljon időpontot otthoni vérvételre. A kivizsgáláshoz szükséges laboratóriumi vizsgálatokat mind érvényes orvosi beutaló alapján, mind magán vérvétel keretében el tudjuk végeztetni. Ha pedig további kérdése van a vizsgálatokkal kapcsolatosan, készséggel állunk rendelkezésére!

 

 

Irodalomjegyzék

FEDOR, István; ZÖLD, Éva; BARTA, Zsolt. A gluténérzékenység extraintestinalis spektruma. Orvosi Hetilap, 2019, 160.34: 1327-1334. (hozzáférés: 2022. május 06.)

TÖMÖSKÖZI, Sándor, et al. A sikérfehérjéket nem tartalmazó (gluténmentes) termékek táplálkozási és technológiai minőségének fejlesztése. MAGYAR KÉMIAI FOLYÓIRAT-KÉMIAI KÖZLEMÉNYEK (1997-), 2018, 124.3: 101-107.  (hozzáférés: 2022. május 06.)

HASZON, Zsófia. Több százezer embert érinthet, de sok még a kérdés a nem-cöliákiás gluténérzékenység körül. Semmelweis Hírek, 2018. október 11. (hozzáférés: 2022. május 06.)

MALKOVICS, Tamás; KOSZORÚ, Kamilla; KÁRPÁTI, Sarolta; ARATÓ, András; GÖRÖG, Anna; SÁRDY, Miklós. A sokarcú gluténérzékenység: gluténindukált autoimmunitás a bőrgyógyász szemével. Orvosi Hetilap, 2021, 162.28: 1107-1118. (hozzáférés: 2022. május 06.)

Dermatitis herpetiformis. Egészségvonal, 2021. december 06. (hozzáférés: 2022. május 06.)

CÁRDENAS-TORRES, Feliznando Isidro, et al. Non-celiac gluten sensitivity: An update. Medicina, 2021, 57.6: 526. (hozzáférés: 2022. május 06.)

M F Kagnoff, Y J Paterson, P K Kumar, D D Kasarda, F R Carbone, D J Unsworth, R K Austin. Evidence for the role of a human intestinal adenovirus in the pathogenesis of coeliac disease. Gut, 1987, 28: 995-1001. (hozzáférés: 2022. május 06.)

Adiponektin – elhízás, inzulinrezisztencia, daganatok

  • Szerző: Urbán Zsombor
  • Utolsó változat: 2022. augusztus 24.

Fogyás, diéta, has, adiponektinAdiponektin. Egy kevéssé ismert, mégis igen nagy jelentőséggel bíró hormon, amely életünk számos területét képes befolyásolni, akár pozitív, akár negatív mértékben. A következőkben erről a hormonról, és annak szervezetünkben kifejtett hatásairól teszünk közzé néhány hasznos információt.

 

AZ ADIPONEKTINRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN

Az adiponektin egy 244 aminosavból álló hormon. Ezt a hormont először 1995-ben ismerték fel egerekben, majd 1996-ben japán kutatók az emberi szervezetben is megtalálták. Azóta a világon már több ezer kutatást végeztek el ezzel az egyik legszerteágazóbb hatású fehérjével kapcsolatban, de pontos élettani szerepét még mindig nem sikerült teljes mértékben feltérképezni. Ugyanakkor eddigi ismereteink szerint az adiponektinről elmondható, hogy jelentős szerepet tölt be az elhízásban, a cukorbetegségben, az inzulinrezisztenciában, a gyulladásokban, daganatos megbetegedésekben, az érelmeszesedésben és szív- és érrendszeri betegségekben is.

Az adiponektint elsősorban a fehér zsírszövet termeli bőséges mennyiségben, de kimutatták a vázizomzatban, a szívizomsejtekben, a mellékvesében, a petefészekben, a herékben, a májszövetben, és még a méhlepényben is. Más hormonokhoz hasonlóan az adiponektin is megtalálható a vérplazmában, ráadásul rendkívül nagy mennyiségben. Ugyanakkor jelentős különbség van nők és a férfiak szervezetében mérhető adiponektinszint között, ugyanis a nőknél számottevően magasabb ennek a fehérjének a plazmakoncentrációja. Ennek oka elsősorban egyes nemi hormonok adiponektinnel szemben kifejtett hatásaiban keresendő.

 

AZ ADIPONEKTIN KÜLÖNFÉLE HATÁSA

Az adiponektin a vér útján jut el a test azon sejtjeihez, amelyeken megtalálhatók azok a receptorok, vagyis jelfelfogó fehérjék, amelyekhez kapcsolódni tud. Ilyen receptorok elsősorban a vázizomban, és a májban találhatók, de a hasnyálmirigyben, a csontképző sejtekben, és számos más sejtben is kimutatták ezeket a jelfelfogó fehérjéket. A hormon ezekhez a receptorokhoz kapcsolódva az érintett sejtekben aztán a legkülönfélébb hatást váltja ki.

 

Elhízás

Tudományos vizsgálatokkal igazolták, hogy az adiponektin mennyisége a fehér zsírszövet mennyiségével fordítottan arányos, vagyis minél több a szervezet testzsír mennyisége, annál kevesebb a vérplazma adiponektin mennyisége.

Az adiponektint „zsírégető molekulának” is nevezik, mivel képes a zsírsavakat az izomba irányítani, ráadásul itt aktívan részt vesz a zsírsavak lebontási folyamatának irányításában is.

Régebbi tanulmányok kimutatták azt is, hogy az anyatejjel táplált csecsemőknél csökken a későbbi elhízás kockázata. Később amerikai kutatók felismerték, hogy az anyatejben nagy mennyiségben található adiponektin, amely képes megelőzni a későbbi életkorban bekövetkező elhízást is.

Az elhízás egy olyan betegség, amely számos kórállapot kockázatát növeli, úgy mint a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és egyes daganatos betegségek kockázatát.

 

Inzulinérzékenység és inzulinrezisztencia

Számos kutatás kimutatta, hogy egyes sejttípusokban védőhatást fejt ki az adiponektin. Így többek között a sejteket érzékenyebbé teszi az inzulinnal szemben. Ebből következik, hogy a plazma csökkent adiponektinszintje jelentős mértékben hozzájárul az inzulinrezisztencia kialakulásához is. Ezzel együtt felismerték azt is, hogy a plazma adiponektinszint csökkenése összefüggésben áll az inzulinrezisztencia mértékével is. Számos klinikai vizsgálat arra is rámutatott, hogy az adiponektinszintnek előjelző funkciója is van az inzulinrezisztencia későbbi kialakulására vonatkozóan.

Az inzulinrezisztencia vizsgálata jelenleg, a legtöbbször 3 pontos vércukorterhelés vizsgálat (más néven OGTT – orális glükóz tolerancia teszt) keretében történik, amely azonban kiváltható a vér adiponektin szintjének meghatározásával, amelyhez elegendő egy egyszeri, terhelés nélküli vérvétel.

 

Szív- és érrendszeri megbetegedések

Az adiponektin szerepe jelentős a szív- és érrendszeri megbetegedések, különösen az érelmeszesedés kialakulásának tekintetében is. Az érelmeszesedés egy összetett, bonyolult folyamat eredménye, amely folyamatban ez a hormon több ponton is közbe tud lépni, megakadályozva ezzel az érelmeszesedés kialakulását. Éppen ezért az előzőekben leírt elhízás kiemelt kockázatot jelent az érelmeszesedés szempontjából is, mivel elhízás esetén csökkent a vér adiponektinszintje is. Ebből következik, hogy a plazma adiponektinszintjének mérése a koszorúér-kockázat értékelése szempontjából sem elhanyagolható.

 

Daganatok

Számos kutatás leírja, hogy az adiponektin csökkenti a rákos sejtek vándorlását és a szomszédos szövetekre történő átterjedésüknek képességét, megállítja növekedésüket, és segít a sejthalál beindításában is, összeségében tehát képes elnyomni a daganatok kialakulásának folyamatát.

Kimutatták, hogy az alacsonyabb keringési adiponektinszint összefüggésbe hozhatók a mellrák kialakulásának fokozott kockázatával, függetlenül az életkortól, a menopauza állapotától, a hormonreceptor állapottól, a nyirokcsomó-áttétektől, és az ösztrogénreceptor állapotától. Ezenkívül néhány tanulmány leírta azt is, hogy az alacsony szérum adiponektinszintű nőknél fellépő emlődaganatok agresszívebb típusúak lehetnek (nagyobb daganatméret és magas szövettani fokozat).

2000-es évek elején az adiponektin és a vastagbélrák közötti összefüggést is vizsgálták, és azt találták, hogy a plazma adiponektinszintje fordítottan összefügg a vastagbélrák kockázatával férfiaknál. A magasabb adiponektinszintű férfiaknál körülbelül 60%-kal csökkent a vastagbélrák kockázata az alacsonyabb adiponetkinszintűekhez képest.

Egy 2005-ben végzett kisebb klinikai vizsgálat kimutatta, hogy a plazma adiponektinszintje számottevően alacsonyabb a prosztatarákban szenvedő alanyokban, mint a jóindulatú prosztata-megnagyobbodásban szenvedő betegeknél, valamint az egészséges egyéneknél. Ezenkívül a plazma adiponektinszintje negatívan összefügg a szövettani fokozattal és a betegség stádiumával is.

Kutatók leírják, hogy a rendelkezésre álló, számos bizonyíték azt mutatja, az adiponektin mérése hasznos szűrőeszközként szolgálhat az elhízással összefüggő rákos megbetegedések kockázatának előrejelzésére és/vagy korai felismerésére is.

 

Elmondhatjuk tehát, hogy cseppet sem elhanyagolható ennek a hormonnak a jelentősége, vérszintjének meghatározása számos betegség szempontjából is nagy jelentőséggel bír. Az adiponektin szintje laboratóriumi vizsgálat keretében, egy egyszerű vérvételt követően meghatározható. A vér adiponektinszintjének vizsgálatára jelenleg csak magánvérvétel keretében, tehát térítés ellenében van lehetőség, amelyet otthoni vérvétel keretében is igénybe tud venni, előzetes időpontfoglalást követően. A vizsgálattal kapcsolatos további kérdéseit erre a linkre kattintva teheti fel.

 

 

FORRÁSOK

Pajzsmirigy: hasznos információk a működésről

  • Szerző: Urbán Zsombor
  • Utolsó változat: 2022. augusztus 24.

A PAJZSMIRIGYRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN

A pajzsmirigy két lebenyből áll, és a nyak elülső-alsó részén, a légcső két oldalán helyezkedik el. A pajzsmirigy a szervezet belsőelválasztású-mirigyekből álló rendszerének, az endokrin-rendszernek a része, mivel a termelt váladékai, a hormonok a vérbe választódnak ki.

A pajzsmirigy fő feladata a tiroxin (T4) és a trijód-tironin (T3) nevű hormonok termelése, amelyek előállításához jódot használ fel. Ezek a hormonok már a magzati életben is nélkülözhetetlenek a szervezet működéséhez, hiszen a normális testi és szellemi fejlődésében játszanak fontos szerepet. Felnőttkorban pedig az egészséges alapanyagcsere fenntartásában vesznek részt.

Hatásukra fokozza a szervezet az alapanyagcserét, fokozza a légzést és a szívműködést, valamint fokozza a zsírok, szénhidrátok és fehérjék lebontását a szervezeten belül. A pajzsmirigy ezen kívül egy tireokalcitonin elnevezésű hormont is termel, amelynek hatására csökken a vér kalciumszintje.

Ezt a hormontermelést az agyalapi mirigy szabályozza a TSH nevű hormon (pajzsmirigy stimuláló hormon) útján, amelynek termelését az előbb ismertetett pajzsmirigy hormonok vérben mérhető szintje szabályozza (feedback mechanizmus). Ha a vérben keringő T4 és T3 hormonok szintje csökken, több TSH termelődik az agyalapi mirigyben, ami fokozott hormontermelésre serkenti a pajzsmirigyet. Fordított esetben pedig a növekvő T4- és T3-szint hatására csökkenti az agyalapi mirigy a TSH-termelést.

 

A PAJZSMIRIGY ALULMŰKÖDÉSE

A pajzsmirigy alulműködése (hypothyreosis, ejtsd: hipotireózis) – vagyis ha a pajzsmirigy nem termel a szervezet megfelelő működéséhez elegendő hormont – szerteágazó tüneteket okoz, tekintettel arra, hogy ezek a hormonok szinte valamennyi szervre, szervrendszerre hatnak.

Főbb tünetek:

  • állandó fáradtság érzés
  • aluszékonyság
  • depresszió
  • megmagyarázhatatlan súlygyarapodás
  • rekedt hang
  • lassult beszéd
  • duzzanat a szem körül
  • duzzadt arc
  • a haj, valamint a szemödlök ritkulása, amely akár kopaszodást is okoz
  • a haj, valamint a körmök töredezettsége
  • száraz bőr
  • hideg végtagok
  • duzzadt bokák
  • ízületi fádalmak
  • csökkenő libidó
  • nők esetében rendszertelen menstruáció
  • magas koleszterinszint
  • székrekedés

 

A pontos diagnózis felállításához a vér TSH, valamint T3 és T4 szintjének meghatározása szükséges. Hipotireózis esetén a vérvizsgálat eredménye csökkent T4 és/vagy a T3 szintet, valamint emelkedett TSH szintet mutat. Ebből következik, hogy önmagában csak a TSH szintjének meghatározása nem elegendő ennek a diagnózisnak a felállításához.

A tudomány mai állása szerint ez a betegség nem gyógyítható, azonban a hormonok folyamatos pótlásával tünetmentes lehet a beteg.

 

A PAJZSMIRIGY TÚLMŰKÖDÉSE

A pajzsmirigy fokozott hormontermelését pajzsmirigytúltengésnek (hyperthyreosis, ejtsd: hipertireózis) nevezzük. A hipertireózis egyes formáiban a szervezet olyan, más, “serkentő” anyagokat termel, amelyek a TSH-tól függetlenül kényszerítik fokozott hormontermelésre a pajzsmirigyet. Más esetben a pajzsmirigy egyes sejtjei vonják ki magukat a TSH szabályozása alól, és így attól teljesen függetlenül, nagy mennyiségben termelik a hormonokat.

A hipertireózis tünetei közül több tünet más betegségekben is megjelenik, mégis a klasszikus tünetegyüttes gyakran már “ránézésre” is egyértelművé teszi a diagnózist. E tünetek közt említést érdemel a jó étvágy mellett bekövetkező fogyás, idegesség, feszültség, szapora szívverés, és a rossz melegtűrő képesség is.

A pontos diagnózis felállításához ebben az esetben is a szervezet TSH, valamint T3 és T4 szintjének meghatározása szükséges.

A pajzsmirigytúltengés kezelésére több lehetőség is adott, és nagyon sok esetben sikeresen gyógyítható is a probléma. Ugyanakkor kezelés nélkül a fokozott hormontermelés következtében a szervezet túlerőlteti magát, amely különösképpen a szívre és a keringésre jelent nagy veszélyt. A hipertireózist az orvostudomány mai állása szerint háromféle módon lehet kezelni, illetve gyógyítani: gyógyszerek segítségével, a pajzsmirigy műtéti úton történő eltávolításával, illetve a pajzsmirigy részleges elpusztításával, amelyet szájon át adott radioaktív jód segítségével érnek el.

A pajzsmirigy működéséről tehát legegyszerűbben és leggyorsabban laboratóriumi vérvizsgálat útján nyerhetünk pontos információkat. A TSH szint meghatározásához háziorvos is adhat beutalót, havonta 1 alkalommal. A további, laboratóriumi pajzsmirigy vizsgálatok elvégzésére csak finanszírozott szakrendelés szakorvosa adhat érvényes orvosi beutaló, valamint lehetőség van ezen vizsgálatokat beutaló nélkül, magánvérvétel keretében, térítéses formában is elvégeztetni. A vérvizsgálathoz szükséges vérminta levételére akár saját otthonában is sor kerülhet, amelyben készséggel állunk rendelkezésére.